A fiatal felnőttek gondozóházának kialakítására gyűjt a makói Angyalsóhaj Alapítvány, mely december 3-án sütikínálóval hívja fel erre a figyelmet.

A Szent István tér 9. számú egyházi ingatlanban szeretne létrehozni az Angyalsóhaj Alapítvány egy olyan házat, amely az egészségkárosodással, szellemi fogyatékossággal élő felnőtteken és családtagjaikon kíván segíteni. December 3-én figyelemfelhívó süteményosztást rendeznek ennek érdekében – jelentette be a Hagymaházban tartott mai sajtótájékoztatón Farkas Éva Erzsébet, az Angyalsóhaj Alapítvány védnöke, Varga Márta kuratóriumi tag és Libor Mária ötletgazda.

A hátrányos helyzetű, szociálisan nehéz helyzetben lévő családokat segíti, a tehetséges fiatalokat támogatja és Művészek Katedrájával magas szintű művészeti képzést nyújtó Angyalsóhaj Alapítvány, mely működése egy év alatt több mint 200 adományt juttatott el rászoruló családokon segítve .

Farkas Éva Erzsébet elmondta, polgármesteri fogadóóráin és lakossági fórumain több olyan családdal is találkozott, akiknek gyermekei értelmi fogyatékossággal élnek, vagy mozgáskorlátozottak. Az ő segítségükre szeretnének létrehozni vállalkozók és a Szeged-Csanádi Megyés Püspökség segítségével egy nappali foglalkoztatót, a Szent István tér 9. számú, egyházi tulajdonú épületben. Az ezzel kapcsolatos használatbavételi szerződés jelenleg előkészület alatt áll.

Az adventi időszakban ez irányban szeretnének lépéseket tenni, hogy a makói térségben lévő több mint 60 olyan család, akik 23 év feletti fiatal felnőtteket gondoznak odahaza. Számukra ugyanis nincs nappali foglalkoztató a megyében, így merült fel az igény, hogy őket legalább napi 3-4 órában foglalkoztassák szakemberek bevonásával.

Elmondta azt is, bízik abban, hogy magánszemélyek, vállalkozók és cégek csatlakoznak a kezdeményezéshez, s megköszönte a támogatók idei segítségét. Az Angyalsóhaj Alapítvány védnöke hozzátette, advent első napján, azaz december 3-án civil megmozdulásként sütikínálóval szeretnék felhívni a figyelmet erre a kezdeményezésre.

Aki ehhez csatlakozni akar, annak a jelentkezését az info@angyalsohaj.hu email címre várják. Nincs más feladatuk, mint otthon sütit sütni, elvinni, s kínálni az embereknek.

Libor Mária elárulta, hogy ő kereste meg ezzel a problémával a polgármestert. – Ezek a gyerekek 23 éves koruktól kikerülnek a nappali intézményhálózatból életük további részét sok esetben otthon, a négy fal közt, elszigetelten töltik. Az életminőségük romlik, s a családjuk is nehezebb helyzetbe kerül. Ezek a gyerekek lehetnek autisták, értelmi vagy látássérültek, oxigénhiánnyal születettek, s ellátásuk 24 órás munkát jelent.

A gondozóház kialakításához mindennemű segítséget, berendezést szívesen várnak.

A szeptember első vasárnapján tartott őrangyali búcsún ünnepelte felszentelésének 110 éves jubileumát a bogárzói templom. Az alkalomra emlékkötet készült, Bogárzói album címmel. A színes programok sorában megemlékeztek a Natura Marosmenti Művésztelep tizedik születésnapjáról is.

Az Ég-föld határán elnevezésű kiállítással nyílt meg a bogárzói templom nagybúcsújának programsorozata. A X. Natura Marosmenti Művésztelep anyából rendezett tárlat egyik alkotója Szekeres István volt.

– Innen származom, és szép emlékeket őrzök a gyermekkoromból. Jó érzés újra itt lenni és annak külön örülök, hogy ez a környék a témája a most bemutatott képeknek – számolt be érzéseiről a grafikus-festőművész. Mellette Bertus-Barcza Anikó, Bodor Zoltán, Kovács Lehel, László Dániel, Pál Richárd és Gyurkovics Hunor műveit ajánlotta az érdeklődők figyelmébe Varga Márta a kiállítást megnyitó beszédében: – Az épületet létrehozó akarat megteremtette a templomot, ahol az ember az Istenhez fordul és szól hozzá. A művész pedig a természeten keresztül üzenő Teremtőt képes megmutatni – világított rá a két ünnep harmóniájára.

A templom felszentelése 110 éves évfordulójának jelentőségéről szólt köszöntőjében Farkas Éva Erzsébet polgármester is, aki Bogárzót lélekemelő egységként jellemezte. – Isten, ember és táj alkot itt közösséget, amelyek a lét alappillérei. Ezeket kutatjuk ma is ezeken az összejöveteleken. A szülőföldünket, a hazánkat és a Teremtőt fürkésszük itt, az angyalos kereszt tövében – emelte ki, majd felhívta a figyelmet a szent hely megújításának fontosságára. Ehhez kérte a közösség összefogását és a nemes cél elindítására egy havi polgármesteri jövedelmét ajánlotta fel az Angyalsóhaj Alapítványon keresztül.

A város első embere köszönetet mondott a szervező Puruczky házaspárnak csakúgy, mint az egykori tanítvány, Németh János László, aki emléklappal készült az alkalomra. Ezen kívül, a jubileumra a Marosvidék Baráti Társaság egy kötet adott ki Bogárzói album, 1907-2017 címmel.

Az ünnepi szentmise után közös ebéddel folytatódott a nap. Az ezt követő színes ünnepi műsorban közreműködött a temesvári Bartók Béla Vegyeskar, és a csanádpalotai Hagyományőrző Néptánccsoport Kékibolyák csoportja. Az egyéni előadók közül Kodrán Sándor klarinéton, Bozsóki Boglárka, Gregsa Hanna, Krizsán Csenge és Orosz Lili fuvolán játszottak, a helybéli lakos Gölöncsér Oláh Nóra pedig népdalokat énekelt.

Műsoros összeállítással köszöntek el mestereiktől és a várostól a Művészetek Katedrájának résztvevői. A záró estén a művészpalánták számot adtak tudásukról és tehetségükről a makói kultúrakedvelő közönségnek.

A Katedra Plusz keretein belül látogatott Makóra Berecz András Kossuth-díjas mesemondó,  folklorista és fia, Berecz Mihály zongoraművész. A mesemondóval Bátori Éva operaénekes beszélgetett.

Ahogy Berecz András mondta: hajlam kell ahhoz, hogy a mesék világába kalauzolja a „savanyú embereket” a mesemondó. Ha ez nincs benne valakiben, abból nem lesz mesemondó. Repertoárjában rengeteg mű van, évszakokra bontva. Kedvencei mégis a legújabb történetek, s a régebbiekre haragszik, mivel nem újulnak meg.

– A történetekhez annyit kell adni, amennyit az ember esze és lelke diktál, többet nem! A cselekvényt fel lehet akasztani, de nem egészen, mert hasra esik az ember. Szaporítani, gyarapítani, zsákutcákat szerkeszteni mesében lehet, de nem a végtelenségig – fogalmazott a mesemondó, aki főleg felnőtteknek mesél. – Olyan logikai csavarokat mesélek, amelyet inkább a nagyok értik meg.

Berecz bejárta Erdélyt és a Vajdaságot is. Utóbbi helyen történt vele olyan, hogy 200 gyermek szó nélkül hallgatta őt, s taps helyett inkább még egy mesét kértek – ez volt számára az elismerés. Régen utazás közben érte őt az újabbnál újabb történetek, mostanság már levélben jelzik, hogy hova kéne mennie.

A mesemondó nem ismeretlen a városban: Farkas Éva Erzsébet polgármester és Tóthné Döme Mária, a Maros Táncegyüttes vezetője is örömmel köszöntötte. A Kossuth-díjas mesemondóval Bátori Éva operaénekes beszélgetett, s olykor Berecz Mihály is csatlakozott zongorakísérettel.