A Katedra Plusz keretein belül látogatott Makóra Berecz András Kossuth-díjas mesemondó,  folklorista és fia, Berecz Mihály zongoraművész. A mesemondóval Bátori Éva operaénekes beszélgetett.

Ahogy Berecz András mondta: hajlam kell ahhoz, hogy a mesék világába kalauzolja a „savanyú embereket” a mesemondó. Ha ez nincs benne valakiben, abból nem lesz mesemondó. Repertoárjában rengeteg mű van, évszakokra bontva. Kedvencei mégis a legújabb történetek, s a régebbiekre haragszik, mivel nem újulnak meg.

– A történetekhez annyit kell adni, amennyit az ember esze és lelke diktál, többet nem! A cselekvényt fel lehet akasztani, de nem egészen, mert hasra esik az ember. Szaporítani, gyarapítani, zsákutcákat szerkeszteni mesében lehet, de nem a végtelenségig – fogalmazott a mesemondó, aki főleg felnőtteknek mesél. – Olyan logikai csavarokat mesélek, amelyet inkább a nagyok értik meg.

Berecz bejárta Erdélyt és a Vajdaságot is. Utóbbi helyen történt vele olyan, hogy 200 gyermek szó nélkül hallgatta őt, s taps helyett inkább még egy mesét kértek – ez volt számára az elismerés. Régen utazás közben érte őt az újabbnál újabb történetek, mostanság már levélben jelzik, hogy hova kéne mennie.

A mesemondó nem ismeretlen a városban: Farkas Éva Erzsébet polgármester és Tóthné Döme Mária, a Maros Táncegyüttes vezetője is örömmel köszöntötte. A Kossuth-díjas mesemondóval Bátori Éva operaénekes beszélgetett, s olykor Berecz Mihály is csatlakozott zongorakísérettel.