A hűvös, esős idő ellenére is nagy érdeklődés övezte péntek este az Erzsébet-ház táborzáró programját, amelynek e heti vendége Bátori Éva operaénekes volt, akivel Szilágyi Réka beszélgetett.

Ezen a héten a Kincses Tina által vezetett, Lélektánc táborral folytatódott az Angyalsóhaj Alapítvány nyári táborainak sorozata az Erzsébet-házban. A hetet pedig az előzőhöz hasonlóan – amelynek vendége Benkóczy Zoltán volt – egy különleges beszélgetéssel zárták.

A táborzáró vendége ezúttal Bátori Éva, makói születésű operaénekes volt, aki az Angyalsóhaj Alapítvány Művészetek Katedrája összművészeti mesterkurzusának egyik szervezője és tanára is. Az érdemes és kiváló művésszel Szilágyi Réka, a Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményegységének igazgatója beszélgetett.

Bátori Éva a beszélgetés előtt portálunknak elárulta, bár először hegedűn játszott, egy úttörőtáborban jöttek rá, hogy van hangja, innen indult számára az éneklés.

– Mindenki azon röhögött, hogy a Vágyom egy nő utánt úgy tudom énekelni, mint az operaénekesek. Akkor Hári Kati néni oda jött hozzám, és mondta, hogy nem akarsz-e megtanulni dalocskákat, és akkor elvinnélek Berdál Valériához. Én pedig: persze, hogy meg akarok tanulni! – idézte fel. Az operaénekes hozzátette, ő tanította meg az első három Schubert és Schumann-dalt, amellyel felvételizett a konzervatóriumba, és fel is vették.

Számtalan alkalommal lépett színpadra külföldön is, és gyűjtött repertoárt, majd mikor fia iskoláskorú lett, akkor tért haza Magyarországra, hogy a gyermeke magyar irodalmat és történelmet tanuljon, itt kezdhesse meg az iskolát. Megtudtuk továbbá azt is, hogy jelenleg Vajda János Képzelt beteg című ősbemutatójára készülnek, amelyet október kilencedikén fognak bemutatni.

A beszélgetésre a Katedrások is ellátogattak, akik Bátori Évánál tanulnak.

– Én a szeretet alapú énekiskolát tanítom, fontos a metodika és a technikai tudás, de egy énekes, hogyha két kézzel szorítják a torkát, hogy „na most énekeljél!”, akkor az nem fog menni. Ha szeretet kap, ha önzetlenséget és tudást kap, akkor minden menni fog – hangsúlyozta. A tehetséges fiataloknak pedig az üzeni, amit Udvaros Dorottya mondott a Konstantinápolyon: „soha ne féljetek semmitől”, hiszen a félelem nem jó tanácsadó, így nem kell félni elénekelni vagy épp visszaadni egy szerepet, és önazonos kell lenni, akkor pedig menni fog az egész.

Elárulta továbbá, hogy mindig jó Makóra hazajönni, mint fogalmazott: „Makó az nekem mindig a gyerekkor lesz, és a szeretet városa”, továbbá hozzátette, hogy a Bartók zeneiskola fantasztikus iskola volt, és azt gondolja, hogy most is az.