Több városban is oktat, boldogan adja át a tudását, nemsokára pedig a Müpában megszólaló Hovanscsinában énekel. A színházi világnapon is épp Szegeden oktatott Bátori Éva.

Bátori Éva Makón született, sűrűn megfordul Szegeden. Fia az SZTE hallgatója. – Innen indultam. Ő idejött, hogy én általa, vele visszatérhessek. Most tíz, a szegedi színház énekkarában leszerződtetett fiatal operaénekessel dolgozom. Tavaly kért fel a munkára Gyüdi Sándor. Szegeden nagyszerű énekmesterek vannak, és Pál Tamás, a fantasztikus zeneiségével és tudásával. Tiszta volt számomra, hogy a dolgom csak kapukat, érdeklődést nyitogatni. Megmozgatni a fiatalok fantáziáját, beindítani újra a kísérletező kedvüket, újdonságokkal megismertetni őket az énektechnika területén.

A munka eredményét mutatja a szoprán szerint a tavalyi Figaro-előadás, amelyben többen is főszerepet énekeltek a növendékei közül. – Ha egy színházban ilyen énekesek vannak, mint ők, az bizony igazi tőke. Az, hogy a színház segítséget nyújt hangjuk ápolásához, azt jelenti, az igazgatóság tudja ezt. Az értékek megbecsülése manapság nem mindig kap teret. Ezért örömömre szolgál, hogy az új igazgató, Barnák László meghagyta a lehetőségünket a munkára.

Bátori Éva az SZTE Zeneművészeti Karán is oktat, s külön hálás a dékán, Tóth Péter lelkes hozzáállásáért. Ebben az évben a késő romantikával, a fin de siecle-lel és hatásával foglalkozik. Elemzi diákjaival a társadalmi hátteret, megismerkednek az új énekiskolák kialakulásával, és előadásokat hallgatnak a művészeti ágakban megjelenő századfordulós változásokról, és persze muzsikálnak. Egy jó kis intelligenciára éhes csapata van, ahogy ő fogalmazott.

– Nagyon szeretek tanítani, bárhova hívnak, megyek – mondta. Nyáron a Miskolci Operafesztiválon tartja az első mesterkurzusát. – A Debreceni Nyári Akadémián a nyitókoncerten Selmeczi Györgytől a Fehér László balladáját éneklem a szerzővel, a végén pedig a Petrovics-énekverseny lesz, amelynek „szülőanyja és dajkája" vagyok. Ezt azért hívtuk életre, mert a tanár úr nekem írta utolsó művét. Az augusztus Makóé. Megrendezzük a Művészetek Katedrája nevű nyári egyetemet, amelyre Floridából, Hollandiából, Regensburgból, Berlinből jönnek oktatók. Makón van a városnak egy kultúrát szerető és értő vezetése Farkas Éva polgármesterrel az élén. Boldogan viszem haza az összegyűjtögetett tudást.

Bátori Éva az USA-ban visszatérő vendég, a Nyugat lányai Minnie-jeként is színpadra lépett már. Most itthon átvehette a Magyarország Kiváló Művésze díjat. – Egy kitüntetés nem jogokat, hanem kötelezettséget jelent. Remélem, ez az általam képviselt értékrendnek is szól. Színvonalas, maximális felkészültségen alapuló tudást kell a színpadra vinni, darabra koncentráltan dolgozni. Érdekes a fiatal kollégákon megfigyelni a próbaidő alatti változást. Eszembe jut, mikor a Jenufát csináltuk Marton Évával, ahogy mi változtunk. Nem késtünk el, mert ő sosem késett. Nem hibáztunk, mert ő sosem hibázott.